Csupán annyi időt töltöttem még nála, hogy rendbe hozzam magam a fürdőben és megvárjam, amíg lezuhanyozik. Igazából nekem is jól jött volna egy zuhany, de Hirem fürdőszobája szóba sem jöhetett, hazamenni meg legalább olyan rossz ötlet volt, mint MeConel zuhanytálcájában állni. Hiába volt eltökélt szándékom, hogy életem első hétköznap estéjét – mikor másnap iskola van –, nem az íróasztal mellett fogom eltölteni, attól még könnyen meggondolhattam magam, és ezt nem akartam. Elég lett volna csak egy pillantást vetnem a szobámba, ami tele volt Jay képeivel. Jim ádáz módon megkérdezte volna, mi volt a suliban, és áááááá! Inkább helyből oldottam meg a dolgot.
Ez mindaddig jó ötletnek is tűnt, amíg ki nem léptünk az utcára. Hirem ekkor olyan elképesztően szexivé vált a szürke fényben, hogy a föld alá süllyedtem szégyenemben, a saját kinézetem miatt. Sehogy sem fért a fejembe, hogy tud még egy egyszerű pólóban is ilyen jól kinézni. A haja még nedves volt a zuhanytól, és a tusfürdőjének illata eltompította az orromba kerülő őszi harmat illatát, amit az alkonyat csábított oda.
Hihetetlenül nagy kísértést éreztem rá, hogy megfogjam a kezét. Egész úton azon győzködtem magam, hogy ne fussak el félelmemben, és ha odaérünk, legyen annyi bátorságom, hogy leengedjem a piát a tokomon. Nem vallott rám, hogy ilyesmire biztassam magam, de Jay-re meg az nem vallott, hogy szó nélkül elmenjen , és így muszáj volt valami őrültségre adnom a fejem.
Még hazugságon sem kellett töprengnem, amit a családomnak adok majd be. Ha minden igaz, Jim ezóta már az őrsön kártyázott a többi tűzoltóval, Celi-t meg baromira nem érdekelte, merre járok, szóval túl könnyű volt a dolog. Gondoltam, majd szépen besurranok a szobámba, és észre sem fogják venni, mit műveltem az éjszaka. Most mi van abban, ha egyszer később megyek haza? Amúgy sem mondta senki, hogy nem szabad. Jim sosem állított fel szabályokat…
- Itt is volnánk! – zökkentett ki Hirem a gondolataimból, és egy zajos kocsma felé mutatott az út túloldalán. Épp akkor kapcsolták fel az utcai világítást, és az egyik éppen megvilágította a fejem búbját.
– Na? – nézett rám alamuszi pillantással. Vicces volt, alig bírtam visszafogni a nevetést. Azt hiszem, mégsem állt jól neki minden világítás, mert a fentről jövő fényben kifejezetten… ronda volt! - Készen állsz egy MeConel féle bulira? – A hangja csibészes volt, és némi szurkálódást is felfedeztem benne, miként a határaimat puhatolta.
- Ne is álmodj róla, hogy meggondolom magam! – feleltem magabiztosan, és még engem is meglepett, mennyire határozott voltam.
Viszont mikor beléptünk a kocsmába, a magamra erőszakolt önbizalom menten elszállt. Néhányszor el kellett ismételtem, hogy „új Carry, új élet”, de ez sem segített sokat. Rivertonban számtalan hasonló helyen jártam, de egy sem volt olyan közel a sulimhoz, hogy ne bírjam elengedni magam. Égett volna a bőr a képemen, ha valaki meglát itt. Tutira ujjal mutogattak volna, hogy „Nini, ott van Carry!”, vagy, ami még jobb: „Nini, ott van Carry, Vanessa félisten tesójával!”. Hurrá… Jay oldalán már így is olyan voltam, mint egy vakító jelzőlámpa – extrakülönc -, és ha a sejtésem nem csal, még egy hét után sem fogják elfelejteni a mai műsort. Nem kellett még ez is…
- Hello! – hajolt Hirem a pultra.
A csapos szívélyes üdvözlettel fogadta, majd elrejtőzött a sörcsap mögött, hogy teleengedjen egy poharat a rá váró fickónak. A festékes ruháját tekintve a sarokban ülő társasághoz tartozhatott. Munkásbrigád… Első ránézésre, csak ők voltak itt, de aztán hangos nevetést hallottam a hátsó teremből.
- A többiek megjöttek már? – faggatta Hirem a csapost, aki már csak velünk foglalkozott.
Egy valami nem fért a fejembe… Többiek?
- Persze, hátul vannak! Vigyen Johny valamit? – biccentett a fejével egy kicsi, szőke srác felé, aki épp akkor dugta ki az orrát a pult alól. A hajszínétől eltekintve semmiben sem hasonlított Jayre – ez a srác ügyetlen volt, és láthatóan teljes agykapacitását elfoglalta a poharakkal való bíbelődés. Sokkal inkább Victorral azonosítottam volna be, de nekem jelenleg minden szőke srácról Jay jutott az eszembe. Ez felért a spanyolcsizma minden egyes kínjával.
- Akkor kérünk egy hideg sört és…
- Legyen kettő! – vágtam közbe.
Hirem először meglepetten nézett rám, majd a tekintete elégedetté vált. Mit gondolt, hogy majd üdítőt iszom? Na ne nevettessen már… Utáltam a szőke pasikat! Ha személyit is kértek, még inkább…
- Azt hittem, csak ketten leszünk – araszoltam mellette a szűk kis folyosón a hátsó terem felé. A sör jég hideg volt a kezemben, és úgy éreztem, még hülyén is fogom. Hirem valahogy az ujjai köré csavarta a sajátját.
- Nagyon meg fogsz lepődni! – felelte kurtán.
Nem láttam, milyen képet vág, ahhoz túl kevés volt a fény, de ahogy a terembe értünk, már nem is volt rá szükség.
- Hé-hé Hirem! – Chak bácsi tárt karokkal fogadott minket, egyik kezében a dákó, másikban meg az itala volt. Pia nélkül lehet fel sem ismertem volna. A zakó stimmelt, de a frizurája olyan volt, mint Bradley Cooperé, a Másnaposokból.
Amíg Hirem nyakába borult – az meg tartotta -, Raquel topogott oda hozzám. Hálát adtam az égnek, hogy Chak mosott szappanra itta magát. Legalább nem én voltam a legelcsúszottabb ma este. Miután körbenéztem a teremben, legszívesebben hazarohantam volna, hogy átöltözzek. Ott volt még Norman, Vanessa, az egész MeConel família, és két idegen fickó, akikről később kiderült, hogy Normannel dolgoznak együtt a cégnél. Viszont ott volt az az ismerős lány is, a bárból, aki sokkal jobban érdekelt, mint az imádott szomszédaim.
Hirem azonnal észrevette, hogy kiszúrtuk egymást.
- Gyere, bemutatlak! – mondta, miután megszabadult Chaktól. Szegény ipse… Elnézve őt, tarolta az összes kamaszt, akiket Jayjel valaha is hazacipeltünk. „A fenébe… már megint Jay… Miért nem tudok tőle megszabadulni?”
A lány egy gyékényfotelben kuporgott a díszpálma alatt. Ott már kevesebb volt a fény, homályban ült az arca, de láttam, hogy kedvesen mosolyog felénk. Mikor megkerültük a biliárdasztalt, izgatottan állt fel, és tett egy lépést, mint aki már nagyon várja a találkozást.
A haja most valahogy kevesebbnek tűnt, mint korábban láttam. Cuki kis pamaccsá fogta össze a tarkóján, és csak annyi maradt ki elől, amihez már kevés volt a női rutinosság. Kosztüm helyett fekete jogging nadrágban volt, és egy fehér trikóban, mint aki futni készül, csak előtte még beugrott, hogy megigyon egy sört.
Még mindig nem tudtam, kire hasonlít, és ez idegesített. A szeme, a szája, a mozgása…
- Ő itt Tina – szólt Hirem. - A nővérem. Már láthattad Raquel képein.
Nem, nem a képekről volt ismerős… De akkor honnan?
Aztán felfogtam, mit mondott.
- Ne haragudj, hogy az étteremben nem mutatkoztam be… - szabadkozott a lány.
- Semmi baj… - riadtan próbáltam a szavába vágni, de ő úgy tűnt, mégis csak be akarja fejezni.
- De nem voltam benne biztos, hogy te ugyanaz a Carry vagy, akiről Hirem beszélt. – Ezt már kissé elbizonytalanodva mondta, a szája is lebiggyedt, majd egy rövid pillantást vetett Hiremre.
Ez nem erősített meg abban, hogy Hirem tényleg beszélt neki rólam.
- Semmi… - ismételtem, és közben hátranyújtottam a nyakam, hogy lássam Hiremet. De az csak vigyorgott. Mi mást vártam volna. Hogy majd megerősít abban, hogy betanította a nővérét? Ugyan már… – Nem történt semmi – mondtam már határozottan. A hangsúlyból érezhető volt, hogy kizárólag Tina-nak szól.
„Olyan nehéz lenne, ha Hirem most az egyszer okot adna, hogy megbízzak benne?”
- Hé, MeConel! – kiáltott Chak. - Beszállsz, vagy a Pokol tüze csapjon le rád!
- Jól van Chak! – vetette oda Hirem. - Ha van még abból a pénzből, amit leküldtél a torkodon, megéri elvállalni a csatát.
A fickó pökhendien húzta ki magát, de láttam, alig áll a lábán.
- Azt hiszed, nem találom el a golyót? – húzta fenékig a poharát.
Hármunk közt néma csend vetette meg a lábát, amit végül Tina tört meg.
- Menj tigris! Mutasd meg neki. Majd én addig elszórakoztatom Carryt!
Kicsit rosszul esett, hogy Hirem abban a pillanatban megindult a biliárdasztal felé, és még csak annyit sem mondott, bú. A biliárdozás igazán nem zavart volna, de az, hogy kutyába se vett, bizony elgondolkodtatott, biztos jól teszem-e, hogy most itt vagyok.
- Pasik! – mondta Tina, mintha a fejembe látna.
- Ennyire látszik rajtam, hogy rosszul esik?
- Ne is törődj vele! – Hátrébb lépett és visszaült a fotelébe.
- A férjed kicsit… - próbáltam viccesen megjegyzést tenni rá – láttam már, a haverok is így ugratják egymást -, de az én számból ez cseppet sem tűnt viccesnek. Inkább rágalmazásnak. Teljesen belevörösödtem. – Spicces? – kerestem az enyhítő szót.
De Tina csak nevetett.
- Chak tök részeg! – köpte ki. – Ez a „kanok” nagy napja! – rajzolt kis idézőjeleket a levegőbe. – Sikerült megnyerniük valami fejest, aki most már a Közel-Keletre is importálni fogja Norman termékeit.
- Termékeit? – ültem le kíváncsian a mellette lévő fotelbe. A gyékény recsegett alattam, mikor ráhelyeztem a súlyomat. – Nekem mintha Hirem azt mondta volna, hogy valami üzleti izével foglalkozik.
Elmosolyodott.
- Valószínűleg nem akart terhelni – húzta fel a lábát maga alá. Irigyeltem, hogy ilyen könnyen mozog, talán mégis csak haszna van, ha sportosan öltözködik valaki. – Néha még nekem is bonyolultak Norman ügyletei. Szívesebben kapirgálok a saját házam körül.
- Az étterem?
- Bizony – sóhajtott. Belekortyolt a sörébe. – Azt hiszem, elég sokáig halogattuk a megnyitást. Mindig is egy ilyen helyet szerettem volna. Félig bár, félig étterem…
Szomorúan mosolyogtam és lenéztem az italomra. Bambán bámultam a nedves címkét. Tina megvalósította az álmait, én meg itt ültem, és fel kellett volna húznom egy üveg sört, mikor még egy kortynál sosem ittam többet. Azt is Jim poharából, és olyan régen, hogy már nem is emlékszem az ízére. Csak a szagára… De arra nagyon.
Nem ittam a bulikon, mert azt hiszem, féltem tőle, és attól, amit a többiekkel művelt. Jay sem ivott, a pletyka szerint már egy kortytól is keresztbe álltak a szemei. Egyáltalán nem érdekelt, milyen lehet részegen. Gyakran még józanon sem bírtam elviselni, nem hogy úgy.
Már megint Jay…
- És nem zavar, hogy Chak…? – kérdeztem kis idő múltán, de nem volt képem befejezni. Nem jelentett jót, hogy eddig kétszer láttam Chakot, és elsőre sem volt kifejezetten józan. Persze nem ismertem őt. Nem volt jogom véleményt mondani.
- Tudod Carry… - Felkaptam a fejem a hangjára. Legalább olyan bambán bámulta az üveget, mint én. – Ha lenne lehetőségem… sok mindent máshogy csinálnék. – fordította felém a fejét. A fény a háta mögül jött, így nem láttam a szemét, de el tudtam képzelni, milyen lehet. Elég volt csak a hangját hallanom. Annyira nem illett közéjük. Tina valahogy jobbnak tűnt, még Hiremhez és Vanessa-hoz képest is. Chak el sem tudta képzelni, milyen szerencsés, hogy ilyen felesége van. Bár alig ismertem Tina-t, nem hittem, hogy valaha is rosszat tudnék róla mondani.
Ugrottam egyet, mikor Chak felordított.
- Baby! WOOW! Láttad ezt?!
Tina lelkes arcot vágott.
- Na ná, szuper vagy!
Majdnem én hánytam el magam, mikor Chak odajött csókot adni Tina-nak. A szaga rosszabb volt, mint a vegyes cefre, amit Jim papápja szagoltatott velem. Marie nagyi is remekül kezelte Jack papa szesz bizniszét, de Tina ehhez képes maga volt a főnyeremény.
- Te-meg-mi-a-fenét-csinálsz? – A támadás szemből jött, fel sem fogtam, mi van. Vanessa arca még a megszokottnál is dühösebb volt, a fene sem tudta, mivel ártottam neki. Ránéztem a sörömre.
- Szerinted sem kéne…
- Kell a bátyám, vagy sem? – szögezte nekem a kérdést. Nagyra nyíltak a szemeim.
- Hát őőő… - próbáltam a lehető leghosszabb ideig húzni azt az „ő”-t, mert még nekem sem volt róla fogalmam, mit is akarok. Végül is, Hirem igazán szemrevaló pasi, tetszett a haja, a fogai, az arca, a kedves kis gödör az állán, és Istenem, mit vacakoltam még mindig? Amióta megláttam, csak rá gondoltam, de ott volt az az izé… velem…
- Akkor menj már! – ordított rám Vanessa. Egy pillanatra összerezzentem, és komolyan elhittem, hogy a fejembe lát. – Tessék! – kapta ki a kezemből a sörösüveget és a képembe nyomta. – Húzd meg! Ettől majd megjön az önbizalmad.
- Nessy, ha ne… - próbált Tina közbeszólni. – Ha nem akarja, ne erőltesd!
- Azt hiszed, nem tudom, mi volt a suliban? – folytatta Vanessa. – Ezért vagy itt, nem? Vagy örökké a bárgyú képű szöszikéd árnyékát akarod követni?
Mi tagadás, az érvei meggyőzőek voltak. Végül is, valóban ezért voltam itt. Hogy elfelejtsem Jayt, és valami újba kezdjek. Valamibe, amiben nincs helye a Hansen-féle befolyásnak. Rájöttem, hogy az életem, a döntéseim, mind csak Jayen múlottak. Ha bajom volt, hozzá rohantam. Hallgattam rá, még akkor is, mikor ruhát próbáltam, de most itt volt az ideje, hogy újra a kezembe vegyem az irányítást, és olyat tegyek, amit mindig is akartam. Szabad akartam lenni. Egyszer nem törődni a félelmeimmel és a gátlásaimmal. Olyan lenni, mint bárki. Önbizalmat gyűjteni, és megszerezni a fiút, aki tetszik. Chak is iszik, mégis kiheveri másnap.
Nem tudtam, mennyire bírom a piát, de itt volt az ideje megtudni!
- Ness, ha nem akarja, akkor… - próbálkozott Tina újra, de ekkor én kikaptam Vanessa kezéből a sörösüveget, és úgy nyeltem azt a keserű vackot, mint kacsa a nokedlit.
- Ez az kislány!
Mikor már majdnem hánytam, eltartottam az üveget, és Vanessa kezébe nyomtam. Összeszedtem az összes bátorságom, és elindultam Hirem felé. Épp nekirugaszkodott a következő lökésnek, mikor letettem a tenyerem az asztalra.
- Játszhatok?
Chak sokat sejtetően fel „óóó”-zott, Hirem viszont nem mozdult. Meglepetten nézte a kezem a posztón. Időbe telt, mire megemelte a fejét és megvillantotta felém a fogsorát.
- Játszani akarsz?
- Naná! – A hangom túl magabiztos volt. Más helyzetben megijedtem volna magamtól, de most nem. Egy lökésen múlik minden – döntöttem el. Ha mellé megy, hazamegyek, és sosem hall rólam többet.
Kikaptam a cigit a szájából és az ajkam közé vettem. Elvettem a dákót. Most én következem.
- Játszottál már pool-t? – lépett hátrébb, hogy átadja a helyet.
Hangosan kacagtam és beálltam a lökéshez.
- Különös múltam van a biliárddal!
Hirem kíváncsian fonta össze a karját mögöttem. Az arcán csibészes mosoly ült, én meg próbáltam kiverni a fejemből, hogy egy parázsló izét tartok a számban, miközben félek a tűztől. Azt hiszem, ideje volt eldobni a gyermekkori fóbiáimat, és valami újba kezdeni. Megindítottam a dákót, és amíg a golyó a helye felé tartott, nagyot szívtam a cigiből. A füst elöntötte a tüdőm, de ahelyett, hogy fulladni kezdtem volna, zölden fellángoló szemeim megpecsételték a döntést, változni akarok.
A golyó bement, hatalmas örömujjongás tört ki körülöttem, és az a bizonyos valaki a derekamra csúsztatta a kezét.
- Mindig is ezt akartam kihozni belőled! – A hangja csábító volt, és engedelmesen nyújtottam a nyakam, mikor ajka a sálam peremét karistolta. Hirtelen megfordított. Szája szélét csábítóan húzta végig a fülem mellett, követve az állam vonalát, egészen az ajkamig… puha simítást éreztem.
Megborzongtam az érzéstől. Bár csak a zárt ajkunk ért össze, az már magában olyan megrendítő volt, hogy szédülni kezdjek. Kinyitottam a szemem, és az arca olyan közel volt az enyémhez, hogy csak a szemére emlékszem. A fülem zúgni kezdett. Hirem olyan közel simult hozzám, hogy a lehelete forró táncot járt kipirult bőrömön. Irányított. Nekem csak el kellett engednem magam. Kinyitni az ajkam, mikor bebocsátást kért, és megpróbálni követni nyelve határozott mozdulatait, amit az enyém köré írt. Minden porcikám bizsergett a belülről fakadó simogatástól, és csak egyre mélyebbről akartam érezni őt, egyre erősebben, ezért szorítottam őt olyan hevesen. Nem akartam, hogy vége legyen, de már alig kaptam levegőt. Lihegtem, mikor Hirem ajka visszatért a fülem mögé, és össze kellett szednem magam. A lábaim alig bírtak megtartani.
Zűrzavar tombolt a fejemben. Már nem hallottam a zenét, amit Chak tett be nemrég. Egy nagy sípolás volt az egész, szédültem, de tudtam, nem a pia ütött ki még. Hirem eltaposott valamit mellettem. A cigi volt. Még az is kiesett a kezemből.
Felelőtlenül nyúltam a következő ital után. A láng, mi bennem gyúlt, kiolthatatlan volt Hirem iránt. A vad csókok, az alkohol, ami mardosta a torkom. Bátran ugrottam Hirem ölébe, mikor kivertük a többieket csocsóban. Nem lehetett leválasztani az ajkáról, mint vámpírt az artériáról. Ő volt az egyetlen pont, ami még stabil volt, minden más ide-oda tántorgott. A falak néha egymásnak indultak, majd vissza, mint az ultra tuti 3D. A csocsófigurák kiugrottak a helyükről, és mintha a levegőben lőtték volna a gólt. Szupiiii! Minden nagyon király volt!
Magamon kívül röhögtem, az sem érdekelt, hogy a nevetéstől nem bírom megosztani a többiekkel, hogy mi olyan vicces. Én jól éreztem magam, még azt is hagytam, hogy Hirem végigsimítson a combomon, de aztán elcsaptam a kezét, és hátravetett fejjel kacagtam.
- Kis huncut! – nyomtam meg az orrát, majd sarkon pördültem, de ő elkapott a derekamnál.
Még Raquellel is sikerült darts közben összemelegednem, aki nem, hogy tiltotta volna a kiskorú szomszédlány alkoholizálását, de még fizette is neki a piát. Megáll az ész… Így már értettem, Hirem miért a szüleivel jár bulizni.
Csak egy valaki nézte rossz szemmel, hogy a föld alá iszom magam. Tina, de neki fogalma sem volt róla, miért csinálom. Nem hibáztattam érte, hiszen nem akart leállítani, csupán láttam a tekintetén, hogy szeretne megvédeni. De elegem volt már az óvatosságból! A poharak csillogásában gyönyörködtem a zöld tekintetemben, és egyszer sem éreztem úgy, mintha félelmetes lennék. Valahogy normálisnak éreztem magam, vagánynak, bátornak…
Emlékszem rá, hogy egyszer megfordult egy név a fejemben – Celi -, és hogy haza kéne menni, de otthon csak annak a nyamvadt szöszinek a képei vártak. Most lett volna annyi erő bennem, hogy végigmenjek a körmömmel rajtuk, és mindet egy fekete zsákba gyömöszöljem, de a szobám falai közt terjengő emlékek ellen tehetetlen voltam.
A depresszió görcsként hatolt a gyomromba, de most mindent kétszer olyan intenzíven éreztem, mint mikor nem küldtem le fél liter tequilát két egész citrommal, meg egy kis vodkát, szódával. Azt hiszem, betett a hirtelen jött alkoholizálás. A szám bűzlött a nikotintól és a célzóvíztől.
- Rosszul vagy? – kérdezte Hirem a folyosón. Csak a pultig mentünk, hogy kérjünk még a szöszi Johnytól valami ütőset, de a fene sem gondolta volna, hogy visszafelé menet rosszul leszek. Még a neve is J…
- Nem, csak… - Hirem kivette a kezemből az üveget, mielőtt elejtem. Sosem ittam még csoki likőrt, és magamnál akartam tartani az üveget, ragaszkodtam hozzá, mint a legnagyobb alkesz, de annyira forgott velem a világ, hogy inkább végigcsúsztam a falon, amíg a fenekemen valami szilárddal nem ütközött. – Részeg vagyok? – kérdeztem selypítve.
- Nem láttam még nálad részegebbet! – nevetett Hirem. – De tetszik! - A csibészes mosolya most cseppet sem hatott meg.
Próbáltam követni az eseményeket, mielőtt bepisiltem volna. A szoknyám felhúzódott, és többet mutattam meg magamból, mint az egy hölgytől illett volna.
Tina leguggolt elém, hogy segítsen visszarántani a szoknyám. A szemei hatalmasak voltak, és mintha fogta volna a fejem, de nem voltam benne biztos, hogy tényleg ezt teszi. A nevem is hallottam. Nem tudtam, mi történik velem, és lassan kezdtem aggódni. Ha megmozdítottam a kezem, nem oda nyúlt, ahova akartam, a lábam alatt himbálózott a padló, mintha egy hajó fedélzetén állnék.
- Részeg vagyok? – kérdeztem ismét, már nyomatékosabban. A hangomban megnőtt a pánik, de jobb lett volna, ha valaki azt hazudja, nem, nem vagyok az?
Tina tekintete egyre aggasztóbbá vált, majd mikor felállt a guggolásból, oldalra hanyatlott a fejem. Megláttam Chak-ot, amint az egyik csajnak udvarol, abból a társaságból, akik idő közben tévedtek be ide. Ha nem lettem volna ilyen seggrészeg, odamentem volna, és úgy beverem a képét, amiért ezt teszi az én Tina-val, hogy azt még a Pokol legmélyebb bugyraiban is megemlegeti!
- Sate! – Felemeltem a fejem, és láttam, hogy Tina Hiremhez beszél. Ideges volt. Vagy csak pisilnie kellett. Nem tudom. Lehet, csak ezért toporzékolt. – Mit adtál be neki?
A pasim, a partnerem, az alkalmi kavarógépem, vagy ki tudja, minek kellett volna őt neveznem ebben a percben, magabiztos mosolyra húzta a száját.
- Nincs szükségem az effajta módszerekre.
Tina ekkor dühösen férje felé indult, és végre, elrántotta attól a ribanctól. Ennyi volt a buli haver, az asszonnyal nem illik packázni! Főleg, ha még látja is…
- Ez a te műved? – mutatott rám. De miért rám? Amott szaladt a prosti… Oh, ha el tudtam volna kapni, de inkább kinyúltam a parkettán. Konyec jól esett a hideg… Előbb is eszembe juthatott volna. Hamarosan úgyis összehányom magam, és koszosabb már úgysem lehetek.
- Nyugizz már Baby! – ugrott hátra Chak. Innen lentről mintha széles vásznon láttam volna az eseményeket.
- Kokót kevertél Carry piájába? – pattogott Tina. Valamire tényleg jó a kicsi és ruganyos test. Rohadt vicces volt, közben majd felrobbant. Ha nem féltem volna attól, hogy rókázok, tényleg nevettem volna. – Van fogalmad róla, mit műveltél?
- Na ide figyelj – kezdte Chak sértetten -, a csaj még hálás is lehet! Ez a cucc úgy feldobja a halandókat, hogy a mi édes kis Carry-kénk…
- Ő nem halandó! – vágott vissza Tina. Ez jobb volt, mint a Titkok és Szerelmek. De most kajakra. - Már egyébként is a markunkban van. Mi szükség volt erre? Halljam!
Tina azt hiszem, rendesen kifordult magából. Már nem is volt vicces… Ehelyett kezdett izgi lenni! Nagyon felhúzta magát a ribi miatt. Ha már fele annyira, mint én, nyert ügyünk van!
- Úgy látom, valakinek kezd egy kissé személyessé válni a helyzet – mondta Chak nyájasan, és egyre közelebb lépkedett felé. - Így akár el is mehetsz. MOST! – ordított rá, majd hangja újra az édes kis bazsalygásba burkolózott. - Majd mi elintézzük az imádott kis öcsikédet…
- Gabriel az enyém! – felelte szigorúan. – De nem a lányon keresztül fogom megszerezni. – Azzal otthagyta volna a nőcsábász rohadékot, de az elkapta a karját és visszarántotta. Durvának tűnt. Örülj, te szemét, hogy nem lépek oda! A rántás még nekem is fájt. Vagy lehet, csak a bokám volt… Sikerült begyűrnöm magam alá. Ami azt illeti, valóban megvoltak az egyéni szocproblémáim, de azért kész voltam Tina-nak segíteni. Mentálisan…
- Nekünk viszont a lányra legalább akkora szükségük van, mint Gabriel fejére! – Beszélt Chak, miközben Tina-t szorongatta. - Vigyázz magara, Tánya… Még rezeg a léc, és nehogy véletlenül a kedves kis Marilin feje legyen azon a tálcán, amelyiken terveim szerint Gabriel-é.
Néhány pillanatig mintha megfagyott volna a levegő köztük. Vagy lehet, csak nekem tűnt egy örökké valóságnak. Már majdnem elkezdtem csomót kötni Hirem cipőfűzőjén, hogy eltereljem a figyelmem a rosszullétről, ami hol jobb volt, hol meg rosszabb, mikor Tina elrántotta a karját, engem meg úgy vakart fel a földről, mint egy rongybabát.
- Hová viszel? – nyafogtam. Nem igen álltam meg a lábamon, ezt a szandált meg túlságosan is szerettem ahhoz, hogy a földön húzzam. De nem volt más választásom.
Egy ajtóhoz cipelt, amin egy réz színű jelzésen egy kislány ült valami bili féleségen. Tina belökte az ajtót, aztán már csak arra emlékszem, hogy a klotyó fölé nyomja a fejem, és terpeszben áll mögöttem. Rossz jel…
- Oké! Carry, figyelj! – Próbáltam, de ha egyszer nem ment, mit kellett volna tennem? - Ez nem lesz kellemes! – mondta ezt úgy, mintha neki sem fűlt volna a foga ahhoz, ami ezután következik.
Le kellett volna harapnom az ujját, mikor lenyomta a torkomon, de már késő volt ezen gondolkodnom. Az egész gyomortartalmam a WC-ben kötött ki, és a fülkében terjengő szagoktól csak még több extrát adtam ki.
- Most már jobb lesz. Nyugi! – simogatta a verejtéktől csillogó homlokom.
- Mi a… jó… fenéért… csinálod ezt? – sírtam, mint egy hülye. Azt hiszem, nem is tudtam mást.
- Mert Gabriel szeret téged – kapta elő a mobilját –, és belehalna a szégyenbe, ha így kellene látnia.
- Nem is ismerek semmiféle Gabrielt – köptem a szót.
De Tina nem felelt. A füléhez tartotta a telefont és várt. Közben leírhatatlanul különösen nézett rám, amíg a WC mellett fetrengtem. Nem tudtam, kit hív, talán a maffiát,de nem is érdekelt. Már nem tűnt idegesnek. A kezében tartotta az ügyet…
- Halló, Celia! – szólalt meg hirtelen. - Tina vagyok, Hirem nővére, tudod, egyszer összefutottunk…
Amint meghallottam tesóm nevét, újra hánynom kellett. Ki gondolta volna, hogy ekkora gyomra van egy embernek. Vissza akartam menni Hiremhez, Tina meg húzza le magát. Ez lett volna a legjobb megoldás, most már igazán haragudtam rá. Nem csak, hogy miatta nem bírtam abbahagyni a hányást, de még be is köpött a nővéremnek. Azt hittem velem van. A fene egye meg…
{[['
']]}
']]}
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése