A minap volt egy kis időm visszatérni a "régi", akarom mondani "felfüggesztett" életemhez, szóval felnéztem a facebookra, szörföztem a youtube csatornámon, megnéztem a régi kommentjeiteket, és a régi könyves videóimat.
Benéztem néhány blogos csoportba is, és azt kell mondjam, ez a lassan egy év, amióta visszavonultan folytatom írói tevékenységem, mégsem akkora kimaradás a blogger világban, mint hittem. Persze változtak dolgok; a 1D már nem menő, helyette 5SOS van, mellyel kapcsolatban bármíj ciki is, a google segítségét kellett kérnem. Eltűntek a vámpírok, de még mindig menők a Harry Potter fanfickek. Megértem, hogy hiányzik nektek :)
Szerencsére sok gratulációt is ki kell majd osztanom, mert bár kevesen vannak már, akikkel évekkel ezelőtt elkezdtem a "szakmát", akadnak olyanok is, akik mostanra egy, vagy akár több könyv boldog tulajdonosai. Ezeknek a postoknak örültem, ám az általános problémák még mindig fennállnak. Nyilvános veszekedések, kiosztások, egymás fikázása, és erőszakos reklámok. Kb ezek miatt döntöttem úgy, hogy egy időre elég volt a facebookból. Hiányzik a megértés, az összefogás, a blogger barátság látszata, hogy én is szeretek írni, te is, hű, de jó, van közös témánk, kenjük neki!
Főként a megértéssel vannak bajok, mert valamilyen formán mindenkinek igazat adok. Annak is, aki hirdet és annak is, aki ezt nevetségesnek tartja. A reklámok kellenek, ha valaki meg akarja mutatni magát, de a túlzott ömlesztés ellenszenvet kelthet. A látottak alapján minden hosszas reklámozás vége az elkeseredett kifakadás, hogy miért nem ír már senki egy k*****tt kommentet. De erre még visszatérünk. Most vizsgáljuk meg a reklámproblémát az olvasó szemszögéből.
Szeretne olvasni valamit, de hiába böngészik a neten, lehet, hogy nem talál semmit. Az internet mocsok dolog, megtalálható rajta minden, csak tudni kell, hogy keressük. Sokat segít a női rafinéria, és a kitartás, de van, amikor a trükkös kulcsszavak sem elég jók ahhoz, hogy kincsekre találjunk. A keresők nem válogatnak, ám előtérbe helyezik az általuk népszerűnek tartott oldalakat. Figyelik a link előfordulásának gyakoriságát, a nézettséget, a kulcsszavakat, így egy hirdetés nélküli blog csak a 40-50. oldalon jelenik meg. Olvasónk a huszadik környékén vagy feladja a keresését, vagy ráakad egy túlbuzgó hirdető oldalára, aki bele adott apait, anyait, és megelégszik azzal. Talán sosem akad arra a regényre, amit neki szántak. Szeretem az olyan embereket - nem csak írókat -, akik azt mondják, "én nem hirdetek, azt akarom, hogy maguktól találjanak meg!" Ez mind szép, és aranyos, de tegyük fel, hogy szappan üzleted van, és nem reklámozod. Miért a tiéd vennék, mikor ott a Dove?
Szóval reklám KELL!
És most nézzük az írót. Miért reklámoz? Azért, hogy a története minél több emberhez eljusson. Ezt csinálhatja azért, hogy elmondhassa magáról, híres valamiben, és az osztálytársak/munkatársak szemében tündökölhessen, vagy meg akarja mutatni magát, és a regényt/novellát, amin dolgozott.
Ahogy egy filmben fogalmazták, a Coca Colát mindenki veszi, mégis kell neki a reklám. Ez így van, ám a Coca Cola sem bukkan fel minden reklámszünetben, vagy filmben. Nehéz meggyőzni az embereket. A munkám miatt tudom, hogy annak a terméknek van legnagyobb sikere, amit ügyesen reklámoznak, és azt a terméket viszik tartósan, amelyik megfelel annak, amit a reklámban hallottak. Azaz bevált. Nem volt hazugság. A vízkőoldó tényleg oldja a vízkövet, a mosógép fényes lett, és az ablakok ragyognak. Nincs reklamáció, mindenki szívesen látogat meg újból!
Amivel a legtöbb író elszúrja a reklámot, az az, hogy túlzottan akarja. Nem méri fel saját tehetségét, és olyan reklámot ír, mely az olvasónak csalódást okoz. Ilyenkor történik a két oldal utáni kiXelés, és új blog keresése, ami tényleg megfelel annak, amit az olvasó keres. Ha csendes, megússzuk annyival, hogy nem jön többet, de ha haragos típus, megkapjuk a világ legrosszabb reklámját. Az, hogy a hozzászólás építő, vagy sem, már nem az írón múlik, hanem az emberi tolerancián. A te dolgod, hogy felkészülj mindenre, és profin viseld a kritikát. Mert a legjobb reklám TE vagy! Ha a folytonos háborgásoddal kivívod az olvasó ellenszenvét, csak a hibát fogja keresni. És aki keres, az talál is, nincs mit szépíteni...
Ne könyörögj kommentért. Hadd higgyék, hogy sokat kapsz ;)
Ne ugyan azt a reklámot nyomd be minden csoportba. Alkalmazd a fantáziád, légy kreatív, hogy lássák, ott bujkál benned a tehetség.
Ne egóval állj oda. Ha te vagy a sztár, azzal legjobb esetben meggyőzöd az olvasót, rosszabb esetben pedig azért megy oda, hogy lelombozza a lelkesedésedet, és ráébresszen, hogy a világ nem mindig rózsaszínes. Ilyenek az emberek...
Ami még hatalmas probléma volt a hétvégi postok közt: "Ti is csak azokat a blogokat olvassátok, ahol sok a feliratkozó, mert akkor az biztos jó?"
Nos, igen, van benne valami. A tömeg azt veszi, amiből a legkevesebb van a polcon, mert azt sokan viszik, és biztos jó. Kiváló példa erre Andi, és a májkrémkonzerv. A karton vegyesen érkezik, és egy fajtából minden alkalommal feltűnően megmarad az összes. Megpróbáltam megértetni Andival, hogy amíg nem kóstolja meg, nem fogja tudni, milyen. De ő nem vette meg. Ez van.
De ne egyél féltékeny arra a másik májkré... akarom mondani íróra, akinek több feliratkozója van. Egyik blogger tökéletesen megfogalmazta egy kommentben, hogy manapság mindenki népszerűségi mutatóként tekint a feliratkozók számára, holott a modul célja az információ áramlás. Arra a blogra iratkozol fel, amelyik frissítéseiről időben akarsz hírt kapni. Ezt csak annyiban egészíteném ki, hogy nem csak most tekintenek rá úgy, hanem mindig is így volt. Ha annyira zavar, hogy nincsenek követőid, vedd le a modult. Ha esély sincs rá, hogy feliratkozzanak, nem fog ezen kattogni az agyad.
A bloggerek közti, folytonos versengést nem lehet kiküszöbölni. Voltak ismerőseim, akik csak azért jártak fel az oldalamra, hogy megnézzék, van-e újabb feliratkozóm. Amikor már nagyon bekattantak, megkeresték a feliratkozóimat, és ajánlották nekik a saját blogjaikat. A lényeg, hogy te NE légy ilyen! Dobd el a féltékenységet, és inkább működj együtt. Ha mást nem, vedd fel a kapcsolatot a bloggerrel. Írd meg neki őszintén, hogy milyen sokat jelent neked a regényed, és szeretnéd tudni, hogy az övét hogy sikerült ennyi emberrel megismertetni. Ne felejtsd el, hogy ne te akarj sztár lenni, hanem a gyereked (regényed) akard híressé tenni. Ha nem ez a célod, ne regényt írj. Hanem naplót :)
Ha a blogger jófej, és segít neked, akár még meg is kérheted, hogy tegye ki a linkedet. Még az is lehet, hogy jó barátok lesztek :)
Ha ezek után sem növekszik az olvasóid száma - nem a kommentekre, vagy a feliratkozókra gondolok, hanem a blogod napi megjelenítésére -, nézd át újra a regényed, és keresd meg benne a hibát, hogy miért nem vonzza az embereket. De SOHA ne ess át a ló túlsó oldalára, és ne hagyd, hogy a megfelelési kényszer elvegye az eszedet! Első sorban magadnak írj. Arról, amit szeretsz, és azért tedd, mert szereted. Az írás kikapcsolódás legyen, ne kényszer. A kényszer megöli az élvezetet.
Egy regény lehet sikertelen a kezdetlegességétől. Hogy tőmondatokban fogalmazol, nem használsz leírásokat, minden csupa párbeszéd. Dolgozd újra! Olvasd fel magadban a párbeszédet, majd hunyd le a szemed, és képzeld el, mit csinál a karakter beszéd közben. Írd le! Képzeld hozzá a helyszínt. Írd le azt is! Majd publikáld. Nézd meg az eredményt.
Gond lehet még sablonosság is. Tucat regény. Vigyél bele humort, vagy egy kis színt. A humor vonzza az embereket, és még ha a történet sablonos is, a nevetés miatt nem teszik le. Jó módszer a sejtetés. Izgulni, hogy ki a gyilkos :)
És a kommentek. "Miért kap Julcsi több kommentet, mint én, mikor én jobban írok?"
Nos, a komment az, ami nem rajtad, hanem az olvasón múlik. Kommentet nem lehet kisírni, nem lehet érte könyörögni. Vannak olvasók, akik soha nem írnak (mert minek?), és vannak olyanok, akik szeretnek hozzá szólni. Főként a csendes olvasók jelentenek "problémát", így próbáljuk meg egy kicsit az ő helyzetükbe gondolni magunkat. Nem ír véleményt, pedig biztos gondol róla valamit.
A.) Nem írok, mert minek dicsérgessem?
B.) Erre inkább nem is mondok semmit...
C.) Nem tudok mit írni. Nem vagyok a szavak embere.
D.) Majd később írok valamit. Aztán elfelejtem.
E.) Nem akarom megbántani.
A felsorolt 5 csendes olvasói lehetőségből 2 mondja azt, hogy a regényed xar, 3 csupán azért nem ír, mert nem tartja fontosnak, hogy hozzá szóljon. Szóval ne arra gondolj rögtön, hogy azért nem írnak, mert borzalmas vagy. Az olvasó nem ír, tehát nem is tudja, mennyire fontosak neked a visszajelzések. Te sem írod meg a Coca Colának, hogy jó volt, vagy nem keresed meg Colleen Hoover e-mail címét, hogy a google fordító segítségével megírd neki, hogy imádod a regényét. De vegyünk egy hétköznapi példát: filmhez készített felírat. A film megjelent, de még nincs felirat. Valaki megcsinálja, lefordítja, időt tölt vele, dolgozik rajta, pedig nem fizetnek neki érte, és a ráfordított idő alatt mást is csinálhatna. Meg szoktad köszönni neki? Ugye, hogy nem... Pedig lehet, hogy ő is elvárja. (Ráadásul, ha nem készül el vele időben, még jól le is oltják...)
Ez pusztán az embereken múlik. A "valamit valamiért" olyan csúnyán hangzik, de "az adni is, kapni is jó" már egészen elfogadható.
Először is az olvasókkal kell megértetni, hogy néhány szó legalább annyira fontos az írónak, mint neki a folytatás. De zsarolással - "Nincs kövi, amíg nincs meg tíz komment :3" - el fogod őket veszíteni. Legfeljebb a figyelmét hívhatod fel rá, hogy ne felejtsen el véleményt hagyni. Azt se felejtsd el, hogy ők nem reklámemberek. Nem követelheted tőlük, hogy osszák meg a linkedet, csupán a lehetőséget biztosíthatod nekik, és szintén felhívhatod rá a figyelmüket. A többi rajtuk múlik. Már így is sok a "Megosztók között könyvet sorsolok ki" című felhívás... Komolyan: így akarsz olvasókat szerezni? Ők sosem fognak téged olvasni, csak a könyv kell nekik! Nem lenne jobb, ha pusztán a szórakozásért cserébe osztanák meg a linkedet?
De mivel úgy kezdtem a postot, hogy mindenkit meg lehet érteni, azt is hozzá kell tennem, hogy 10 megosztásból 1 ember bele fog nézni, és talán marad is. Sokan csinálják ezt. Jó módszer. Ha sok 10 embered van, sok 1 fog maradni. De inkább a Csempediszkontnak ajánlanám ezt a módszert, és nem a bloggereknek. De ezt már csak a saját, írásba vetett hitem és szerelmem miatt érzem így.
A "Néhány szó..." című videóm az olvasóknak készült, akikkel szerettem volna megértetni, mit jelent egy írónak a komment, és miért fontos a visszajelzés. A videót kampánynak szántam az építő jellegű kritikákért, de mivel nem sokan tették ki a blogjukra, gondoltam az egész "kommentet akarok" probléma mégsem olyan erős, de a hétvégén nem ezt láttam. Ezzel próbáltam elérni, hogy az olvasók belássák, mennyit jelent a fejezet végén hagyott néhány szó, és a bloggerek ne hagyják abba az írást csak azért, mert nem kapnak visszajelzést.
Neked, mint írónak is tisztelned kell ezt.
Kettős ügynök vagy. Olvasó és író is.
Ha fontos neked a komment, te se legyél csendes! :)
Írjatok sokat! :)
Értékeld a bejegyzést:
{[['
']]}
']]}
