Van, aki egész életében egyért létetett. Van, aki követi, amit a Sorskönyvében írtak. Van, ki beletörődik, és van, ki elfogadja léte perceit. De én mindennel szembeszálltam.
Magáról azt mondja, naiv, pedig tudom, nem az. Csak egy édesded lány, ki nem érti a körülötte forgó világot.
A naiv én vagyok. Hittem benne, menni fog, de úgy érzem… ehhez már túl kevés vagyok.
„De Carolyn, mint gonosz?” – mosolygok rejtélyesen. Nevetséges, hogy itt ülök a kórház tetején, és ezen rágom magam.
„Ő nem lehet gonosz” – és észreveszem, még mindig mosolygok. Ezen töprengve sétálok az ereszcsatornán, tudom, nem lát meg senki, ha mégis, örüljenek, végre valami érdekeset is láthatnak az újságok címlapján.
De nem, nem akarok öngyilkos lenni. Nem is tudnék, hiszen hogy halhat meg valaki, aki sosem élt? „Csak gondolkodnom kell. Igaz, vízköpő?” Mert a gyermek… felnőtt. Felnőtt, kinek többet ártottam megkímélve életét, mintha nem teszem azt. Évszázados megfigyelés, mit sem ért! Nem ismertem eléggé az embereket. Láttam, de nem tudtam, hogy az élet ilyen nehéz. Uriel, Ramiel, Mihail, mind nagyhatalmú angyalok, Rafael, ki a gyengeségem miatt oktatott. Most minden szavuknak igazat adok.
Édesen alszik. Szeretem hallgatni, ahogy szuszog. Megnyugtat, hogy hallom lélegzik és a szíve ilyen hangosan dobog.
Angyalnak könnyű lenni, mégis nehéz. Könnyű, mert nem kell az ágyára ülnöm, elég, ha felkuporodok az ágyrács korlátjára és onnan figyelem Őt. De nehéz… mert átérzem az emberek fájdalmait.
„Azt is tudom, nem ártana magának.” – lépek közelebb hozzá. Látom a lelkét, látom, hogy tele van fájdalommal, csak tudnám miért. Ekkora fájdalmat nem okozhatott a múlt, itt ennél többről van szó. Ha hallanám a gondolatait, talán tudnék segíteni, de a mi hatalmunk sem Isteni.
Sebem mélyek. Megfogom az aprócska kezet, melyet fehér kötés takar. Ha holnap felkel, fájni fog, de még ma hazaviszem, hogy reggel újra egy békés napot kezdhessen. Azt fogja hinni álmodott! Lelkében űr honul majd, de tudom… mindenkinek így lesz a legjobb.
De ha mellette lettem volna! Vigyáznom kellett volna rá! Lelkem tettem az övéért, hogy várhatják el tőlem, hogy mégis magára hagyjam? De visszajövök. És ha baj van, csak gondolj rám! Gondolj rám erősen, és visszajövök. Bárhol is járjak tőled…
- Jaydon? – mondja a nevem, de téved. Mert én… Gabriel vagyok.
{[['
']]}
']]}
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése