Gyerekzsúr.
Definíció: gyerekeknek rendezett, születésnapi ünnepség, amit nappaliban, hátsókertben vagy a McDonald’sban tartanak.
Dobrádiék úgy döntöttek, a házukban tartanak egy ilyet, na, de nem azért, mert a hét éves fiuk megérdemelné, hanem mert olyan rossz híre van az iskolában, hogy egy partival szerettek volna barátokat szerezni a kis Lacikának.
A szülők izgatottan tortát rendeltek, sütit sütöttek, héliummal töltötték fel a lufikat, és biztonságos helyre pakoltak minden értékes tárgyat. Lacikát nem érdekelte különösebben ez a sürgés-forgás, ő szívesebben kínozta a hörcsögöket a szobájában, mint ahogy azt tenni szokta unalmában. Csupán akkor akadt ki, mikor meglátta a vendégeket. Az a sok, utált, ellenszenves gyerek... Dobrádiék mindenkit meghívtak: szomszédokat, rokonokat, Lacika évfolyamtársait, és még a Danikát is, akit aztán végképp a legnagyobb ellenségének tituláltak. Dühösen odament a szüleihez, hogy véget vessen ennek a rémálomnak, de jött a rizsa anyja szájából, hogy ez mennyire jó, és hogy egy ilyen parti nagyban hozzájárul a szociális fejlődéséhez, de Lacikának ez csak egyet jelentett: az anyukája nem fogja hazaküldeni a hülyéket, pedig ez az ő születésnapja, és nem akarja, hogy itt legyenek.
Gondolta, ha már az ősei úgysem engedelmeskednek, és ilyen érthetetlen szociál izékkel jönnek, követel magának magának ezt-azt, némi extrát, amitől enyhül majd a benne érzett utálat. A szülei hiába próbálták megértetni vele, hogy késő már ugráló várat, csoki szökőkutat és bohócot szerezni, a kompromisszum az kompromisszum, és Lacika ragaszkodott ezekhez.
Dobrádi apuka feladván a harcot tárcsázta az első szembejövő telefonszámot, melyen keresztül bohócot kérhet, de a diszpécser sajnálattal közölte vele, hogy egyetlen bohócot sem ér rá ma. Az apuka érezte, hogy baj lesz, mert a fia egy igazi szörnyeteg, akit nem nevelne át még egy kiképző tiszt sem, így felemelte a hangját, és azt mondta: BOHÓC KELL! – különben a fia lejáratja, de ezt persze persze csak magában morogta.
A diszpécser végül megnyugtatta, a bohóc menni fog, holott még ő sem tudta, honnan kerít néhány percen belül egy szórakoztató bolondot. A nyár közepén rengeteg partit tartanak, és csupán a sors iróniájának volt köszönhető, hogy minden bohócuk zsúron volt, vagy a plázában hajtogatott lufinyulat, és hasonlók. Jobb híján felhívta Kovács kollégát, aki tegnap rendkívüli szabadságot kért, mert a barátnője nyitva hagyta a Facebook levelezését, pont mikor a Pistával beszélt, aki hónapok óta vele hált, így Kovács rájött, hogy bohócot csináltak belőle, nem csak a munkájában, de az életben is.
Szóval totál maga alatt volt aznap, de mivel úgysem volt jobb dolga, mint szagolni a lakást beborító alkoholgőzt, úgy döntött, mégiscsak elvállalja. Készülődés közben több arcfestéket kellett feltennie, mint általában, mert tegnap azért csak behúzott a Pistának, mikor elvitte neki a nő cuccait. A baj csak az, hogy a Pista háromszor nagyobb volt nála, és az ő ökle sem maradt nyugton. Nagyobbat ütött, mint amekkorát Kovács tudott.
Miközben eltüntette a szeme alatti, lila karikát, arra gondolt, bár mindent ilyen könnyen megoldana a smink… A szokásos, vidám maszk helyett ezúttal szomorú arcot festett magának, majd belebújt a jelmezébe, felvette répa színű parókáját, és elindult a megadott címre. Az ugráló vár addigra már megérkezett, és a szülők csoki szökőkút után kutattak, mert a fiuk idő közben kibelezte az unokanővérétől kapott plüssállatot, ami még nem is lett volna akkora baj, ha nem mondja azt, hogy “itt vagy, Dani, te.....!”
Kovács érkezése után elvigyorodott szomorú maszkja mögött, majd nagy körbe ültette a gyerekeket a nappaliban – középre az ünnepeltet –, és a következő mondókát választotta:
- Ha jó a kedved, kiálts nagyokat! Á-á-á-á! – A gyerekek vele kiáltottak. – Ha jó a kedved, dobbants nagyokat! – Mindenki felállt, és vele ugrált. – Ha jó a kedved, mondd meg annak a szemét Pistának, hogy szálljon le a nőmről, és keressen magának másikat! Bum-bum-bum! - A gyerekek döbbenten néztek. – Ha jó a kedved, mondd, hogy süt a nap! Süt-süt-süt.
Másnap Kovácsot kirúgták. Jelenleg az utcán él, és zoknikat árul. Lacika nevelő intézetbe került, és huszonegy éves kora óta a Csillag börtön tiszteletbeli lakója. Dobrádi anyuka elvonón van
, az apuka pedig pánikbetegséggel küzd, és még a pizza futárnak sem nyit ajtót. Danika politikus lett. Igyekszik visszaállítani a halálbüntetést. Pista eladta az asszonyt Svájcba, prostituáltnak, rengeteget kaszált rajta, de az asszony a föld alá kívánja.
Vajon mi lett volna, ha Kovács aznap vigyorgó képet fest az arcára? Értékeld a bejegyzést:
Definíció: gyerekeknek rendezett, születésnapi ünnepség, amit nappaliban, hátsókertben vagy a McDonald’sban tartanak.
Dobrádiék úgy döntöttek, a házukban tartanak egy ilyet, na, de nem azért, mert a hét éves fiuk megérdemelné, hanem mert olyan rossz híre van az iskolában, hogy egy partival szerettek volna barátokat szerezni a kis Lacikának.
A szülők izgatottan tortát rendeltek, sütit sütöttek, héliummal töltötték fel a lufikat, és biztonságos helyre pakoltak minden értékes tárgyat. Lacikát nem érdekelte különösebben ez a sürgés-forgás, ő szívesebben kínozta a hörcsögöket a szobájában, mint ahogy azt tenni szokta unalmában. Csupán akkor akadt ki, mikor meglátta a vendégeket. Az a sok, utált, ellenszenves gyerek... Dobrádiék mindenkit meghívtak: szomszédokat, rokonokat, Lacika évfolyamtársait, és még a Danikát is, akit aztán végképp a legnagyobb ellenségének tituláltak. Dühösen odament a szüleihez, hogy véget vessen ennek a rémálomnak, de jött a rizsa anyja szájából, hogy ez mennyire jó, és hogy egy ilyen parti nagyban hozzájárul a szociális fejlődéséhez, de Lacikának ez csak egyet jelentett: az anyukája nem fogja hazaküldeni a hülyéket, pedig ez az ő születésnapja, és nem akarja, hogy itt legyenek.
Gondolta, ha már az ősei úgysem engedelmeskednek, és ilyen érthetetlen szociál izékkel jönnek, követel magának magának ezt-azt, némi extrát, amitől enyhül majd a benne érzett utálat. A szülei hiába próbálták megértetni vele, hogy késő már ugráló várat, csoki szökőkutat és bohócot szerezni, a kompromisszum az kompromisszum, és Lacika ragaszkodott ezekhez.
Dobrádi apuka feladván a harcot tárcsázta az első szembejövő telefonszámot, melyen keresztül bohócot kérhet, de a diszpécser sajnálattal közölte vele, hogy egyetlen bohócot sem ér rá ma. Az apuka érezte, hogy baj lesz, mert a fia egy igazi szörnyeteg, akit nem nevelne át még egy kiképző tiszt sem, így felemelte a hangját, és azt mondta: BOHÓC KELL! – különben a fia lejáratja, de ezt persze persze csak magában morogta.
A diszpécser végül megnyugtatta, a bohóc menni fog, holott még ő sem tudta, honnan kerít néhány percen belül egy szórakoztató bolondot. A nyár közepén rengeteg partit tartanak, és csupán a sors iróniájának volt köszönhető, hogy minden bohócuk zsúron volt, vagy a plázában hajtogatott lufinyulat, és hasonlók. Jobb híján felhívta Kovács kollégát, aki tegnap rendkívüli szabadságot kért, mert a barátnője nyitva hagyta a Facebook levelezését, pont mikor a Pistával beszélt, aki hónapok óta vele hált, így Kovács rájött, hogy bohócot csináltak belőle, nem csak a munkájában, de az életben is.
Szóval totál maga alatt volt aznap, de mivel úgysem volt jobb dolga, mint szagolni a lakást beborító alkoholgőzt, úgy döntött, mégiscsak elvállalja. Készülődés közben több arcfestéket kellett feltennie, mint általában, mert tegnap azért csak behúzott a Pistának, mikor elvitte neki a nő cuccait. A baj csak az, hogy a Pista háromszor nagyobb volt nála, és az ő ökle sem maradt nyugton. Nagyobbat ütött, mint amekkorát Kovács tudott.
Miközben eltüntette a szeme alatti, lila karikát, arra gondolt, bár mindent ilyen könnyen megoldana a smink… A szokásos, vidám maszk helyett ezúttal szomorú arcot festett magának, majd belebújt a jelmezébe, felvette répa színű parókáját, és elindult a megadott címre. Az ugráló vár addigra már megérkezett, és a szülők csoki szökőkút után kutattak, mert a fiuk idő közben kibelezte az unokanővérétől kapott plüssállatot, ami még nem is lett volna akkora baj, ha nem mondja azt, hogy “itt vagy, Dani, te.....!”
Kovács érkezése után elvigyorodott szomorú maszkja mögött, majd nagy körbe ültette a gyerekeket a nappaliban – középre az ünnepeltet –, és a következő mondókát választotta:
- Ha jó a kedved, kiálts nagyokat! Á-á-á-á! – A gyerekek vele kiáltottak. – Ha jó a kedved, dobbants nagyokat! – Mindenki felállt, és vele ugrált. – Ha jó a kedved, mondd meg annak a szemét Pistának, hogy szálljon le a nőmről, és keressen magának másikat! Bum-bum-bum! - A gyerekek döbbenten néztek. – Ha jó a kedved, mondd, hogy süt a nap! Süt-süt-süt.
Másnap Kovácsot kirúgták. Jelenleg az utcán él, és zoknikat árul. Lacika nevelő intézetbe került, és huszonegy éves kora óta a Csillag börtön tiszteletbeli lakója. Dobrádi anyuka elvonón van
, az apuka pedig pánikbetegséggel küzd, és még a pizza futárnak sem nyit ajtót. Danika politikus lett. Igyekszik visszaállítani a halálbüntetést. Pista eladta az asszonyt Svájcba, prostituáltnak, rengeteget kaszált rajta, de az asszony a föld alá kívánja.Vajon mi lett volna, ha Kovács aznap vigyorgó képet fest az arcára? Értékeld a bejegyzést:
{[['
']]}
']]}
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése